Prológus

Május 23.
Szombat

Reggel fáradtan ébredtem, de a fáradságom abban a szent pillanatban eltűnt amint megéreztem a kedvenc csokis sütim illatát. Nagyi megint alkot. Kiugrottam az ágyból és átmentem a kis folyosónkon. Nos igen körülbelül úgy néztem ki mint egy egyszemélyes zombiinvázió.  
-Jó reggelt nagyi!-mosolyogtam rá.
-Neked is kicsim és Nagyon Boldog Születés Napot is!-ölelt át.-A nagyapád is boldog lenne ha látná milyen szép nagy lány lettél.-gördült le egy könnycsepp az arcán.
-Jaj Nagyi. Nagyon szépen köszönöm.-pusziltam meg az arcát.
Kivettem a szekrényből két tányért, a fiókból két villát és letettem az asztalra. Vágtam két szelet tortát és leültem a nagyival szembe. Elkezdtem tömni magamba a finomságot amikor észre vettem hogy nagyi hozzá sem ér csak kuporog a széken és furcsán veszi a levegőt. Letettem a villát és megtöröltem a szám.
-Nagyi minden rendben?-kérdeztem aggódva. 
-Persze-mosolyodott el.-Csak alig hiszem el hogy már huszonkét éves vagy.
Hazudott. Láttam a szemén, hogy valami nincs rendben.
-Nagyi! Mond el mi a baj! 
-Minden a legnagyobb rendben van.-mosolygott.
Hittem neki, de nagyon rosszul tettem. Abban a pillanatban elájult és leesett a székről. Kétségbeesett sikoltás tört fel belőlem. Nagyi mellé rohantam és megnéztem van e pulzusa. Még élt. Berohantam a szobámba és hívtam a mentőket. 

A kórházban azt mondták infarktust kapott és ahogy leesett a székről eltört a keze.
-Nora Thompson?-kérdezte egy magas férfi.
-Igen.-hadartam el.
-Sajnálom.-lesütötte a szemét, de így is tökéletesen láttam a színét.- A nagymamája meghalt. Már nem tudtuk megmenteni.
-Az nem lehet.-törtem össze. 
Sírógörcs kapott el és folyamatosan az járt a fejemben amit az orvos mondott: A nagymamája meghalt. 
Amikor hazamentem megláttam Rose nénit az ajtóba toporogni.
-Szia drágám.-mondta aranyos vékony hangján.-Szólnál a nagyidnak hogy itt vagyok?
-Az sajnos lehetetlen.-kezdtem a sírásba.- A nagyi meghalt.
-Jaj drágám.-ölelt át.- Részvétem. 
Miután elment Rose néni megszerveztem a temetést. Három nap múlva Kedden lesz. 

Május 26.
Kedd

A temetés után haza mentem és lefeküdtem, de nem aludtam. Lehunytam a szemem és eszembe jutott amikor a nagyi apáról mesélt. Felpattant a szemem és beugrott a tökéletes ötlet. Megkeresem az apámat.