Június 26.
Péntek
Közel egy hónapja vagyok Los Angelesben, de az apámra még mindig nem találtam rá.
-Elnézést.-szólítottam meg a recepciós nőt.-Tudna valami jó szabadidős programot?-mosolyogtam.
-Persze.-vágta rá rezzenéstelen arccal.-Itt van egy szórólap. A minap hozta be valami drogos huligán. Biztos tetszeni fog önnek a hely.-grimaszolt.
Gúnyosan rámosolyogtam és kikaptam a kezéből a lapot.
-Most hogy mondja tényleg jól be kellene már lőni magam.-csapkodtam meg a vállát és elmentem.
Még jó hogy ilyen kedves emberek élnek Los Angelesben is. Megnéztem a lapot amit adott a kedves hölgy. A bár nyolckor nyit, talán elnézek.
Kimásztam az ágyból és megnéztem mennyi az idő. Fél kilenc volt. Most hogy így kialudtam magam és nem vagyok fáradt úgy döntöttem elnézek abba a bárba.
Felkaptam magamra egy farmer rövidnadrágot és egy fekete csőtoppot, majd kivasaltam a hajam és elindultam volna, de észre vettem hogy mezítláb vagyok. Felkaptam a fekete magassarkúm és most már végleg elindultam. Körülbelül tízperc ott töltött idő után megállapítottam hogy szar hely. Kimentem a bárból és sétálgatni kezdtem. Fogalmam nincs hogy hol, de leültem egy padra és néztem egy csapatot ahogyan nevetgélnek és isznak. Hm, micsoda jövő várhat rájuk.
-Na majd én!-kiáltott az egyik.
Oda kaptam a fejem. Megláttam hogy az egyik férfi felém indult. Meneküljek vagy ne?
-Aztán csak óvatosan Dan!-kiáltotta utána az egyik lány.
Dan csak fújt egyet és leült mellém. Na most már késő menekülni.
-Szia, én Daniel vagyok, de szólíts Dannek nyugodtan.-mosolyogva kezet nyújtott.
-Szia, én Nora vagyok és szólíthatsz Norának nyugodtan.-fogadtam üdvözlését.
-Vicces vagy.-nevetett.
-Nem vicceltem.-csücsörítve megrántottam a vállam.
Daniel sóhajtott egyet.
-És hogyhogy ilyen egyedül? Csak nem a barátaid vagy a barátod várod?
-Pontosan. A barátom várom aki éppen a legjobb barátnőmmel van most. Na igen, a holnapi programom az lesz hogy rájuk vágom az ajtót és kiirtom őket mint a zombikat mert összefeküdtek.-mosolyogtam.
-Az király. Amúgy nincs kedved odajönni hozzánk? Jó fejek a barátaim nem kell aggódni, de ha valami nem oké akkor mindig van segítség.-mosolyodott el és kihúzott egy kis tasakot a zsebéből ami teli volt fehér porral.
Drog.
-Tedd el te bolond!-kiáltottam.-Még valaki észre veszi.
-Ne parázz. Mi soha nem bukunk le.-dugta el magabiztos mosollyal a tasakot.-Na csatlakozol hozzánk?
-Én még életemben nem nyúltam ilyen tudatmódosító szerekhez és nem is tervezem.
-Mindig az első lépés a legnehezebb.-mosolygott.-És ezt a lépést egyszer meg kell tenni.-kacsintott.
-Igaz.-mosolyogtam.-De nem hiszem, hogy akarom én ezt.
-Ugyan.-fújt egyet.-Gyere!-pattant fel és felrántott engem is.
Odarángatott a barátaihoz.
-Srácok mondtam hogy sikerül. Ő itt Nora és kérem a nyereményem!
-Ó, hogy én egy fogadás voltam? Ja hát akkor nem igazán Danielnek jár a nyeremény hanem nekem mert erőszakkal hozott.
-Csitt!-tette a számra a kezét.- Szóval ő itt Nora.-mutatott rám - Nora ő itt Adam.-mutatott egy magas barna hajú fiúra aki egy alacsony lányt ölelgetett, de folyamatosan az én melleim méregette.-Ő Lana.-mutatott az Adam által halálra ölelt lányra. Hosszú haja szétterült a vállán. A pólója többet mutatott mint takart és egy extra mini szoknya volt rajta, rohadt magas tűsarkúval. Ha két lépést arrébb áll simán ribancnak nézem - És ő Liz, az én imádni való Lizem.-mutatott egy alacsony kicsit barnább bőrű szőke hajú lányra. Na ő már biztos hogy ribanc. Csak egy fekete melltartó szerű izé volt rajta olyan mini szoknyával hogy szinte már ki volt a feneke.
-Akkor te meg Liz együtt vagytok? Vagy csak több mint barátság, de kevesebb mint szerelem?-kérdeztem Dantől.
-Pontosan.-bólintott.
-Na veled ki vagyok segítve.-nevettem.-Akkor melyik?
-A második.-mondta Adam.
-Értem.-bólintottam.
Június 27.
Szombat
Hangos beszélgetésre -ami inkább kiabálás volt-, ébredtem.
-Halkabban emberek szét megy a fejem!-nyögtem ki.-Emberek?-pattantam föl a szemem hirtelen.
A földön feküdtem fehérneműben. Liz és Lana állt felettem és vitatkoztak azon hogy vajon élek e még. Gyorsan felültem és takarni kezdtem magam.
-Ne strapáld magad tegnap este eleget láttunk.-nevetett Lana.
-Akarom tudni?-kérdeztem félénken.
-Azt hogy annyira beálltál hogy fehérneműben táncoltál és szaladgáltál, majd miután kijelentetted hogy mindenki kapja be leszaladtál az utcára és üvöltöztél hogy már nem vagy szűz. Nem biztos.-mondta Liz rezzenéstelen arccal.
A tenyerembe temettem az arcom. Lana már szinte fuldokolt a nevetéstől.
-És a ruhám hol van?-kérdeztem, de nem néztem fel a tenyeremből.
-Hát ez egy jó kérdés.-mondta Lana.-Én sem emlékszem mindenre nyugi. Liz te tudod hol hagyta Nora a ruháit?
-Persze valamelyik szobába. Asszem Dan szobájába, de ez nem biztos. Az biztos hogy valamelyik szobába.
-Valamelyikőtök lenne olyan kedves és kihozná nekem?
-Rám ne számíts!-emelte fel Lana a kezét.-Tudom hogy alszik Dan és nem akarom látni.
-Rám se.-mondta Liz és kiment a szobából.
-Köszi.-mondtam és feltápászkodtam a földről.
Kimásztam az ágyból és megnéztem mennyi az idő. Fél kilenc volt. Most hogy így kialudtam magam és nem vagyok fáradt úgy döntöttem elnézek abba a bárba.
Felkaptam magamra egy farmer rövidnadrágot és egy fekete csőtoppot, majd kivasaltam a hajam és elindultam volna, de észre vettem hogy mezítláb vagyok. Felkaptam a fekete magassarkúm és most már végleg elindultam. Körülbelül tízperc ott töltött idő után megállapítottam hogy szar hely. Kimentem a bárból és sétálgatni kezdtem. Fogalmam nincs hogy hol, de leültem egy padra és néztem egy csapatot ahogyan nevetgélnek és isznak. Hm, micsoda jövő várhat rájuk.
-Na majd én!-kiáltott az egyik.
Oda kaptam a fejem. Megláttam hogy az egyik férfi felém indult. Meneküljek vagy ne?
-Aztán csak óvatosan Dan!-kiáltotta utána az egyik lány.
Dan csak fújt egyet és leült mellém. Na most már késő menekülni.
-Szia, én Daniel vagyok, de szólíts Dannek nyugodtan.-mosolyogva kezet nyújtott.
-Szia, én Nora vagyok és szólíthatsz Norának nyugodtan.-fogadtam üdvözlését.
-Vicces vagy.-nevetett.
-Nem vicceltem.-csücsörítve megrántottam a vállam.
Daniel sóhajtott egyet.
-És hogyhogy ilyen egyedül? Csak nem a barátaid vagy a barátod várod?
-Pontosan. A barátom várom aki éppen a legjobb barátnőmmel van most. Na igen, a holnapi programom az lesz hogy rájuk vágom az ajtót és kiirtom őket mint a zombikat mert összefeküdtek.-mosolyogtam.
-Az király. Amúgy nincs kedved odajönni hozzánk? Jó fejek a barátaim nem kell aggódni, de ha valami nem oké akkor mindig van segítség.-mosolyodott el és kihúzott egy kis tasakot a zsebéből ami teli volt fehér porral.
Drog.
-Tedd el te bolond!-kiáltottam.-Még valaki észre veszi.
-Ne parázz. Mi soha nem bukunk le.-dugta el magabiztos mosollyal a tasakot.-Na csatlakozol hozzánk?
-Én még életemben nem nyúltam ilyen tudatmódosító szerekhez és nem is tervezem.
-Mindig az első lépés a legnehezebb.-mosolygott.-És ezt a lépést egyszer meg kell tenni.-kacsintott.
-Igaz.-mosolyogtam.-De nem hiszem, hogy akarom én ezt.
-Ugyan.-fújt egyet.-Gyere!-pattant fel és felrántott engem is.
Odarángatott a barátaihoz.
-Srácok mondtam hogy sikerül. Ő itt Nora és kérem a nyereményem!
-Ó, hogy én egy fogadás voltam? Ja hát akkor nem igazán Danielnek jár a nyeremény hanem nekem mert erőszakkal hozott.
-Csitt!-tette a számra a kezét.- Szóval ő itt Nora.-mutatott rám - Nora ő itt Adam.-mutatott egy magas barna hajú fiúra aki egy alacsony lányt ölelgetett, de folyamatosan az én melleim méregette.-Ő Lana.-mutatott az Adam által halálra ölelt lányra. Hosszú haja szétterült a vállán. A pólója többet mutatott mint takart és egy extra mini szoknya volt rajta, rohadt magas tűsarkúval. Ha két lépést arrébb áll simán ribancnak nézem - És ő Liz, az én imádni való Lizem.-mutatott egy alacsony kicsit barnább bőrű szőke hajú lányra. Na ő már biztos hogy ribanc. Csak egy fekete melltartó szerű izé volt rajta olyan mini szoknyával hogy szinte már ki volt a feneke.
-Akkor te meg Liz együtt vagytok? Vagy csak több mint barátság, de kevesebb mint szerelem?-kérdeztem Dantől.
-Pontosan.-bólintott.
-Na veled ki vagyok segítve.-nevettem.-Akkor melyik?
-A második.-mondta Adam.
-Értem.-bólintottam.
Június 27.
Szombat
Hangos beszélgetésre -ami inkább kiabálás volt-, ébredtem.
-Halkabban emberek szét megy a fejem!-nyögtem ki.-Emberek?-pattantam föl a szemem hirtelen.
A földön feküdtem fehérneműben. Liz és Lana állt felettem és vitatkoztak azon hogy vajon élek e még. Gyorsan felültem és takarni kezdtem magam.
-Ne strapáld magad tegnap este eleget láttunk.-nevetett Lana.
-Akarom tudni?-kérdeztem félénken.
-Azt hogy annyira beálltál hogy fehérneműben táncoltál és szaladgáltál, majd miután kijelentetted hogy mindenki kapja be leszaladtál az utcára és üvöltöztél hogy már nem vagy szűz. Nem biztos.-mondta Liz rezzenéstelen arccal.
A tenyerembe temettem az arcom. Lana már szinte fuldokolt a nevetéstől.
-És a ruhám hol van?-kérdeztem, de nem néztem fel a tenyeremből.
-Hát ez egy jó kérdés.-mondta Lana.-Én sem emlékszem mindenre nyugi. Liz te tudod hol hagyta Nora a ruháit?
-Persze valamelyik szobába. Asszem Dan szobájába, de ez nem biztos. Az biztos hogy valamelyik szobába.
-Valamelyikőtök lenne olyan kedves és kihozná nekem?
-Rám ne számíts!-emelte fel Lana a kezét.-Tudom hogy alszik Dan és nem akarom látni.
-Rám se.-mondta Liz és kiment a szobából.
-Köszi.-mondtam és feltápászkodtam a földről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése