2. Rész

Június 27.
Szombat

Feltápászkodtam a földről. 
-Megnyerő volt.-nevetett Adam. 
Hirtelen nem tudtam mit mondani csak könyörögni magamban: Kérlek mond hogy nem emlékszel. Mond hogy nem. 
-Amúgy egész szép kis akciód volt tegnap.-kacsintott és elment.
-Baszódj meg!-kiáltottam utána.
-Mi ez a nagy hangzavar emberek?-kérdezte Dan miközben zombisan vándorolt ki a szobából.
-Nálad vannak a ruháim?-kérdeztem ügyet se vetve a kérdésére.
Megrántotta vállát. Felnéztem a plafonra és fújtam egyet. 
-Öm, Nora ezeket keresed?-kérdezte Adam és felmutatta a ruháim.
Bólintottam. Adam arcára perverz mosoly ült ki. Kizárt hogy valami mocskos kis játékába bele vigyen. Akkor inkább haza megyek így ahogy vagyok.
-Add neki vissza Adam. Reggel van még a sikítozáshoz.-nevetett Dan.
Bekaphatjátok-gondoltam. Adam hozzám dobta a ruhákat.
-Kutyának meg tessék. Nem? 
-Pontosan.-mosolygott.
Életemben nem találkoztam ekkora parasztokkal. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Bob? Ki az a Bob?
-Valaki tudja ki az a Bob?-kérdeztem. 
-Persze.-vágta rá Adam.-Hát nem emlékszel? Tegnap kissé intim kapcsolatba kerültél vele.
-Ne! Az nem lehet.-mondtam könyörgőn.
-Vedd fel. Hajrá!
Elhúztam a zöld csíkot és a fülemhez helyeztem a telefont.
-Haló?!-szóltam bele félénken.
-Ezt csúnyán elhitted.-nevetett bele egy lány.
-Lana?-kérdeztem.
Adam és Dan dőltek a röhögéstől, de ha jól hallom akkor Lana és Liz is.
-Seggfej banda.-morogtam.
Felkaptam a ruháim és elindultam haza - na jó a haza az erős kifejezés -, a hotelba. 
-Megérkezett drogos kisasszony?!-mondta a recepciós nő.
Nem válaszoltam csak megmutattam neki milyen szép a középső ujjam. A nő csak fújt egyet, én pedig elégedett mosollyal mentem tovább. Felmentem a szobába ledobtam a táskám az ágyra és elmentem zuhanyozni. Körülbelül félórán keresztül csak álltam a víz alatt és gondolkodtam. 
Hogy lehettem olyan hülye hogy drogozzak? Miért tettem? És miért nem tudok úszni? Mi? Miért pont az úszás jut eszembe a drogról? 
Elzártam a vizet, törölközőt csavartam magamra és kimentem a fürdőből. A telefonom megint csipogott, de most csak SMS-t kaptam. Bobtól.
Este buli van megint. Gyere oda ahol tegnap voltunk! Ja a nevet írd át Lanára.
Oké.-válaszoltam.

1. Rész

Június 26.

Péntek

Közel egy hónapja vagyok Los Angelesben, de az apámra még mindig nem találtam rá. 

-Elnézést.-szólítottam meg a recepciós nőt.-Tudna valami jó szabadidős programot?-mosolyogtam.

-Persze.-vágta rá rezzenéstelen arccal.-Itt van egy szórólap. A minap hozta be valami drogos huligán. Biztos tetszeni fog önnek a hely.-grimaszolt.

Gúnyosan rámosolyogtam és kikaptam a kezéből a lapot.

-Most hogy mondja tényleg jól be kellene már lőni magam.-csapkodtam meg a vállát és elmentem. 

Még jó hogy ilyen kedves emberek élnek Los Angelesben is. Megnéztem a lapot amit adott a kedves hölgy. A bár nyolckor nyit, talán elnézek. 

Kimásztam az ágyból és megnéztem mennyi az idő. Fél kilenc volt. Most hogy így kialudtam magam és nem vagyok fáradt úgy döntöttem elnézek abba a bárba. 
Felkaptam magamra egy farmer rövidnadrágot és egy fekete csőtoppot, majd kivasaltam a hajam és elindultam volna, de észre vettem hogy mezítláb vagyok. Felkaptam a fekete magassarkúm és most már végleg elindultam. Körülbelül tízperc ott töltött idő után megállapítottam hogy szar hely. Kimentem a bárból és sétálgatni kezdtem. Fogalmam nincs hogy hol, de leültem egy padra és néztem egy csapatot ahogyan nevetgélnek és isznak. Hm, micsoda jövő várhat rájuk. 
-Na majd én!-kiáltott az egyik.
Oda kaptam a fejem. Megláttam hogy az egyik férfi felém indult. Meneküljek vagy ne? 
-Aztán csak óvatosan Dan!-kiáltotta utána az egyik lány.
Dan csak fújt egyet és leült mellém. Na most már késő menekülni.
-Szia, én Daniel vagyok, de szólíts Dannek nyugodtan.-mosolyogva kezet nyújtott.
-Szia, én Nora vagyok és szólíthatsz Norának nyugodtan.-fogadtam üdvözlését.
-Vicces vagy.-nevetett.
-Nem vicceltem.-csücsörítve megrántottam a vállam.
Daniel sóhajtott egyet.
-És hogyhogy ilyen egyedül? Csak nem a barátaid vagy a barátod várod?
-Pontosan. A barátom várom aki éppen a legjobb barátnőmmel van most. Na igen, a holnapi programom az lesz hogy rájuk vágom az ajtót és kiirtom őket mint a zombikat mert összefeküdtek.-mosolyogtam. 
-Az király. Amúgy nincs kedved odajönni hozzánk? Jó fejek a barátaim nem kell aggódni, de ha valami nem oké akkor mindig van segítség.-mosolyodott el és kihúzott egy kis tasakot a zsebéből ami teli volt fehér porral.
Drog.
-Tedd el te bolond!-kiáltottam.-Még valaki észre veszi.
-Ne parázz. Mi soha nem bukunk le.-dugta el magabiztos mosollyal a tasakot.-Na csatlakozol hozzánk?
-Én még életemben nem nyúltam ilyen tudatmódosító szerekhez és nem is tervezem.
-Mindig az első lépés a legnehezebb.-mosolygott.-És ezt a lépést egyszer meg kell tenni.-kacsintott.
-Igaz.-mosolyogtam.-De nem hiszem, hogy akarom én ezt.
-Ugyan.-fújt egyet.-Gyere!-pattant fel és felrántott engem is.
Odarángatott a barátaihoz. 
-Srácok mondtam hogy sikerül. Ő itt Nora és kérem a nyereményem!
-Ó, hogy én egy fogadás voltam? Ja hát akkor nem igazán Danielnek jár a nyeremény hanem nekem mert erőszakkal hozott.
-Csitt!-tette a számra a kezét.- Szóval ő itt Nora.-mutatott rám - Nora ő itt Adam.-mutatott egy magas barna hajú fiúra aki egy alacsony lányt ölelgetett, de folyamatosan az én melleim méregette.-Ő Lana.-mutatott az Adam által halálra ölelt lányra. Hosszú haja szétterült a vállán. A pólója többet mutatott mint takart és egy extra mini szoknya volt rajta, rohadt magas tűsarkúval. Ha két lépést arrébb áll simán ribancnak nézem - És ő Liz, az én imádni való Lizem.-mutatott egy alacsony kicsit barnább bőrű szőke hajú lányra. Na ő már biztos hogy ribanc. Csak egy fekete melltartó szerű izé volt rajta olyan mini szoknyával hogy szinte már ki volt a feneke. 
-Akkor te meg Liz együtt vagytok? Vagy csak több mint barátság, de kevesebb mint szerelem?-kérdeztem Dantől.
-Pontosan.-bólintott.
-Na veled ki vagyok segítve.-nevettem.-Akkor melyik?
-A második.-mondta Adam. 
-Értem.-bólintottam.

Június 27.
Szombat

Hangos beszélgetésre -ami inkább kiabálás volt-, ébredtem. 
-Halkabban emberek szét megy  a fejem!-nyögtem ki.-Emberek?-pattantam föl a szemem hirtelen.
A földön feküdtem fehérneműben. Liz és Lana állt felettem és vitatkoztak azon hogy vajon élek e még. Gyorsan felültem és takarni kezdtem magam.
-Ne strapáld magad tegnap este eleget láttunk.-nevetett Lana.
-Akarom tudni?-kérdeztem félénken.
-Azt hogy annyira beálltál hogy fehérneműben táncoltál és szaladgáltál, majd miután kijelentetted hogy mindenki kapja be leszaladtál az utcára és üvöltöztél hogy már nem vagy szűz. Nem biztos.-mondta Liz rezzenéstelen arccal. 
A tenyerembe temettem az arcom. Lana már szinte fuldokolt a nevetéstől. 
-És a ruhám hol van?-kérdeztem, de nem néztem fel a tenyeremből.
-Hát ez egy jó kérdés.-mondta Lana.-Én sem emlékszem mindenre nyugi. Liz te tudod hol hagyta Nora a ruháit?
-Persze valamelyik szobába. Asszem Dan szobájába, de ez nem biztos. Az biztos hogy valamelyik szobába.
-Valamelyikőtök lenne olyan kedves és kihozná nekem?
-Rám ne számíts!-emelte fel Lana a kezét.-Tudom hogy alszik Dan és nem akarom látni.
-Rám se.-mondta Liz és kiment a szobából. 
-Köszi.-mondtam és feltápászkodtam a földről.

Prológus

Május 23.
Szombat

Reggel fáradtan ébredtem, de a fáradságom abban a szent pillanatban eltűnt amint megéreztem a kedvenc csokis sütim illatát. Nagyi megint alkot. Kiugrottam az ágyból és átmentem a kis folyosónkon. Nos igen körülbelül úgy néztem ki mint egy egyszemélyes zombiinvázió.  
-Jó reggelt nagyi!-mosolyogtam rá.
-Neked is kicsim és Nagyon Boldog Születés Napot is!-ölelt át.-A nagyapád is boldog lenne ha látná milyen szép nagy lány lettél.-gördült le egy könnycsepp az arcán.
-Jaj Nagyi. Nagyon szépen köszönöm.-pusziltam meg az arcát.
Kivettem a szekrényből két tányért, a fiókból két villát és letettem az asztalra. Vágtam két szelet tortát és leültem a nagyival szembe. Elkezdtem tömni magamba a finomságot amikor észre vettem hogy nagyi hozzá sem ér csak kuporog a széken és furcsán veszi a levegőt. Letettem a villát és megtöröltem a szám.
-Nagyi minden rendben?-kérdeztem aggódva. 
-Persze-mosolyodott el.-Csak alig hiszem el hogy már huszonkét éves vagy.
Hazudott. Láttam a szemén, hogy valami nincs rendben.
-Nagyi! Mond el mi a baj! 
-Minden a legnagyobb rendben van.-mosolygott.
Hittem neki, de nagyon rosszul tettem. Abban a pillanatban elájult és leesett a székről. Kétségbeesett sikoltás tört fel belőlem. Nagyi mellé rohantam és megnéztem van e pulzusa. Még élt. Berohantam a szobámba és hívtam a mentőket. 

A kórházban azt mondták infarktust kapott és ahogy leesett a székről eltört a keze.
-Nora Thompson?-kérdezte egy magas férfi.
-Igen.-hadartam el.
-Sajnálom.-lesütötte a szemét, de így is tökéletesen láttam a színét.- A nagymamája meghalt. Már nem tudtuk megmenteni.
-Az nem lehet.-törtem össze. 
Sírógörcs kapott el és folyamatosan az járt a fejemben amit az orvos mondott: A nagymamája meghalt. 
Amikor hazamentem megláttam Rose nénit az ajtóba toporogni.
-Szia drágám.-mondta aranyos vékony hangján.-Szólnál a nagyidnak hogy itt vagyok?
-Az sajnos lehetetlen.-kezdtem a sírásba.- A nagyi meghalt.
-Jaj drágám.-ölelt át.- Részvétem. 
Miután elment Rose néni megszerveztem a temetést. Három nap múlva Kedden lesz. 

Május 26.
Kedd

A temetés után haza mentem és lefeküdtem, de nem aludtam. Lehunytam a szemem és eszembe jutott amikor a nagyi apáról mesélt. Felpattant a szemem és beugrott a tökéletes ötlet. Megkeresem az apámat.